5.fejezet

Három hónappal később már szinte nem is emlékeztem a sok viszontagságra. Tegnap kontrollra mentem Dr. Johnsonhoz. A kórházba megérkezve bekopogtattam a doktor rendelőjébe. Benyitottam, a széken egy kislány ült, mellette egy tolószék állt.

- Szia. Nem tudod merre találom Dr. Johnsont? – nem válaszolt, így folytattam. – Ó, bocsánatot kérek, még be sem mutatkoztam. A nevem Nancy, Nancy Carter. És téged, hogy hívnak?

- Tinának. Te tényleg Nancy vagy? Az a Nancy, aki olyan rövididő alatt újra járhatott?

- Én lennék. De honnan tudsz erről?

- A doktor bácsi beszélt rólad. Mondd csak, neked ugye Evangelin segített? – egy pillanatra megdermedtem. Hogy Evangelin? Ez a gyerek tudhat valamit róla.

- Igen, de áruld el nekem, honnan ismered te Evangelint? – ő erre elkezdett nevetni.

- De buta vagy! Evangelint mindenki ismeri. Csak sokan nem tudják ki ő valójában.

- Nem értem. Magyarázd el, kérlek.

- Te nem is ismered a mesét? Akkor elmondom neked. ’ Egyszer réges-régen élt egy csodaszép királykisasszony Evangelin. Boldogan élt az anyukájával és az apukájával. Egy napon az anyukája nagyon beteg lett. Telt múlt az idő, és az anyukája egyre rosszabbul lett. Hiába jöttek az orvosok sok országból, hiába kérlelte Evangelin, hogy segítsenek. Nem sokára a királyné el is halálozott. Evangelin szíve megtelt keserűséggel. Egyik éjjel kiszökött a palotából és anyja kertjébe szaladt. Ott elkezdett átkot szórni az egész világra, amiért senki nem volt képes segíteni a mamáján. A holdistennő megszánta a kislányt és csillaggá változtatta őt. Ez után hatalmat adott neki, hogy bárkinek segíthessen, aki olyan kitartóan akar valamit, mint ő. Evangelin még ma is ott ragyog fent az égen.’ Az emberek ma esthajnalcsillagnak vagy Vénusznak hívják. De én hiszek abban, hogy segíteni fog nekem. – nem tudtam erre mit felelni. Csak mosolyogni bírtam. Ekkor megérkezett Dr. Johnson.

- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim? Bevallom kicsit későbbre vártalak. Most még el kell intéznem néhány dolgot Tinával.

- Értem. Akkor én nem is zavarok tovább. Örülök, hogy megismertelek Tina. És ne aggódj, Evangelin el fog menni hozzád. Csak akarnod kell. Ez után a nap után még sokszor találkoztam Tinával. Nagyon jó barátok lettünk, rengeteg időt töltünk együtt. Éjjelente gyakran néztük a csillagokat együtt, vártuk, hátha felbukkan valahol az a pimasz kislány. De eddig nem jártunk sok sikerrel. Evangelin azóta a bizonyos nap óta nem bukkant fel. Talán soha többé nem fogom látni, de egy dologban biztos vagyok… Abban, hogy soha nem felejtem el, mert örökké bent él a szívemben.