Prológus
Gondoltál már arra, milyen lenne, ha teljesen egyedül maradnál a
világon? Ha mindenki szép lassan elhagyna téged? Bizonyára
kétségbeesnél, és mindenhol a kiutat keresnéd, és egy olyan
embert, akinek szüksége van rád. De mi van akkor, ha még sem
teszel így? Ha annyira megsebesült a lelked, hogy nem vagy
képes felkelni és azt mondani: „segíts”? A fájdalomból, a
szenvedésből, eldobva a reményt, várat építesz, mibe más nem
léphet be csak is te. Ahol nem bánthat senki. Egy ilyen világ
megóv mindentől, biztonságérzetet ad neked. Ugyanakkor
megkeményíti a szívedet, nem leszel képes bízni más
emberekben. Még azokban, sem akiket eddig mindennél jobban
szerettél. Család, barátok, szomszédok, osztálytársak,
szerelmek. Ezek a dolgok mind, semmit sem jelentenek többé.
Csupán kósza, üres szavak maradnak. De mi van akkor, ha jön
valaki, akinek hatalma van átlépni azt a válaszfalat? Mi van akkor,
ha belép a kis világodba és felforgatja azt?
|