2.fejezet

Mikor Emily reggel felébredt, iszonyú fejfájás gyötörte. Ránézett az

órára, ami fél hatot mutatott. Mivel nem sikerült visszaaludnia, úgy

döntött, hogy elmegy zuhanyozni. Ez némi kép felfrissítette, de a

rosszul léte nem egészen múlt el.

’ Megint egy hosszú nap elébe nézek. Jack még biztosan alszik. A

héten derül ki az érettségi előkészítő modulok beosztása is.

Ráadásul hétfőtől kezdődnek a szalagavatós próbák. És

természetesen az osztályelnöknek kell gondoskodnia az

osztálykirándulásról is. Micsoda bosszantó dolgok.

Legszívesebben elmennék egy lakatlan szigetre, ahol egyedül

lehetnék a zenével. Ahol nem kéne bizonyítanom senkinek. Ez

azonban lehetetlen. Be vagyok szorítva ebbe a végtelenségig

ismétlődő körbe, ahonnan senki sem törhet ki.’

Miután felöltözött, halk léptekkel elindult a konyha felé. Odalent

meglepődötten látta, hogy a reggelije már el van készítve, és egy

üzenet volt hozzá mellékelve.

Jó reggelt Emily!

Remélem jobban vagy már, és lement a lázad.

Elkészítettem a reggelidet, a biztonság kedvéért jobb, ha

ma otthon maradsz. Természetesen már beszóltam az iskolába

is. Elfelejtettem szólni, hogy az órád megállt, ezért nem

ébresztett. Majd cseréld ki benne az elemet

Este találkozunk: Jack

Emily megkönnyebbült. Nem volt sok kedve az iskolához, és még

kevésbé az új fiúhoz. Szóval, ahogy megette a reggelit, visszatért a

szobájába. Fogta az MP3 lejátszóját, lefeküdt az ágyra és

bekapcsolta kedvenc számát. Ki akart zárni mindent. Az utcáról

beszűrődő hangokat, a ház hangjait, de legfőképp a gondolatait

akarta elnyomni. Tegnap óta valami mély izgatottság kerítette

hatalomba, de nem értette miért. Talán csak a láz miatt van.

’ Csak azt remélem, hogy nem valami kellemetlen alak lesz a tánc

partnerem. Normál esetben az ilyen jelentéktelen dolgok nem

érdekelnének, de ha valami bénaságot kapok az csak engem fog

hátráltatni. Azt sem értem, hogy miért kell ilyen értelmetlen

dolgokra fecsérelni az időmet. Ez az egész felhajtás csak

pénzpocséklás. Viszont ha nem megyek el, nem csak, hogy

megszégyenülök, mint osztályelnök, de a bátyámnak is túl sok

felesleges aggodalmat okoznék. Egy estét még talán kibírok.’ –

gondolta és el is aludt.

Mikor újra kinyitotta szemét, már besötétedett. Ajtaja résnyire nyitva

volt, melyen át beszűrődött a lámpa fénye. Hallotta, hogy bátyja

épp beszél valakivel. Talán a kiadóval, vagy az egyik

munkatársával. Emily tovább feküdt, azon gondolkodott, hogy

mennyi ideje aludhatott. Az asztalához lépett, és kinyitotta az

ablakot. Az esti őszi szél meglobogtatta selymes fekete haját, ami

– mint mindig – két kislányos copfba volt felkötve. Az utcákon már

senki sem járt, minden csendes volt és nyugodt. 

- Látom felébredtél. – mondta Jack, majd lerakott az asztalra egy

pohár tejet és egy kis csokis sütit. – Jobb lenne, ha pihennél.

Holnap hétvége lesz, szóval most pihend ki magad. Egyébként

Chris az előbb hívott és azt mondta, hogy holnap áthozza a leckét.

- Értem, de nem igazán szeretnék most bárkivel is találkozni. Ha

lehetne, mondd meg neki, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy

bárkivel is találkozzak.

- Ahogy akarod. Remélem, hogy nem leszel rosszabbul. Mert én 

nem tudom mit csinálnék, ha megint történne veled valami. – Emily 

megölelte a fiút, majd ezt mondta:

- Nem kell aggódnod. Ez csak egy kis semmiség.

- Biztos vagy benne?  Ha valami aggaszt, vagy ha valami bajod van,

szólj azonnal és együtt megoldjuk. Rendben?

- Persze.  De már eléggé későre jár, te meg egész nap dolgoztál. 

Menj, feküdj csak le, én megvagyok.

- Ahogy akarja főnök!  Jó éjszakát! – mondta, majd eltűnt az ajtó

mögött. Emily a földre esett és a padlót bámulta.

’ Miért kell ilyeneket mondania? Miért törődik velem ennyit? Nem

érdemlem meg, csak szenved miattam. És most még több

aggodalmat okozok neki ezzel a kis semmiséggel. Szörnyű

vagyok!’

Még aznap délután Chris átjött és elhozta a leckét.

- Emily már jobban van? – kérdezte szomorkás arccal.

- Igen, de nagyon ki van merülve, ezért nem lenne jó, ha most

bemennél hozzá. Hétfőn már megy iskolába, szóval nem kell

aggódnod.

- Értem. Akkor csak annyit mondj neki, hogy van egy kis

meglepetés a számára. És, hogy nem kell törnie a fejét azon, hogy

hol lesz az osztálykirándulás. Tegnap eldöntöttük. Neki már csak a

szervezést kell megoldania. Ha gondolja segítek neki megcsinálni.

- Nagyon köszönjük a segítséget. Azt azért elmondod, hogy hova

fogtok menni? Tudod, az én jeges kishúgom soha nem mond el

semmit. – mondta kissé viccesen.

- Nos, nem az a kimondott osztálykirándulás lesz. Csak mivel a

szabadon választott táncunkat a szalagavatóra minél jobban el

akarjuk sajátítani, úgy döntöttünk, hogy a jövő havi Scarlet koncertre

fogunk elmenni. Így időt és pénzt is spórolunk.

Jack egy pillanatra megfagyott. Azonban teljesen higgadt maradt.

 - Biztosan remekül fogtok szórakozni. Akkor átadom Emilynek az

üzeneted. Még egyszer köszönöm a segítséged.

- Ugyan nincs mit! – ekkor Chris rápillantott az órájára. – Szent

Isten! Már ennyi az idő? Bocsánat, de mennem kell a

zongoraórámra. Szia!

Jack utána intett, majd visszasétált a házba. Emily erről a

beszélgetésről mit sem tudva a szobájában feküdt, és a tévéjén

váltogatta a csatornákat. Mivel semmi érdekeset nem talált, fogta

magát, lesétált a földszintre és a hátsó ajtó felé vette az irányt. Ám

mielőtt kimehetett volna a kertbe egy hang megállította.

- Hová – hová kisasszony? – kérdezte játékosan Jack. – Aki beteg

az csak maradjon az ágyában!

- Csak egy kis friss levegőt akartam szívni. – válaszolta, majd

észrevett a füzeteket Jack kezében. – Chris már itt volt?

- Az előbb ment el. Fel akartam vinni neked a füzeteket, de ha már

itt vagy igyunk egy kis teát odakint.

’ Ha most ebbe nem megyek bele, nem fog békén hagyni. Ezen

kívül… az az érzésem, hogy valamit mondani akar. ’ – gondolta,

majd bólintott. Az idő kellemes volt, a nap is sütött. Egyszóval

tökéletes idő volt egy kis teázásra.

- Olyan nosztalgikus együtt üldögélni és teázgatni. Visszahozza az

emlékeket. – kezdett bele a szónoklásba Jack. – Chris üdvözöl

téged. És valami meglepetésről beszélt.

- Gondolom a szalagavatóval kapcsolatos. Remélem, amíg itthon

vagyok nem toltak el semmit a szervezéssel. – mondta olyan

mereven és ridegen, mintha egy üzleti megbeszélésen lettek

volna.

- Szervezésről jut eszembe. Azt mondta, hogy eldöntötték az

osztálykirándulásotok helyét. Neked már csak az egyéb dolgokat

kell megszervezned.

- Egy gonddal kevesebb. Legalább már nem kell azon agyalnom,

hogy hova menjünk. És hova utazunk? Gondolom megint valami

unalmas helyre.

- Nos, talán nem a legjobbkor hoztam fel, de ami azt illeti a te

koncertedre.

Először semmit nem mondott, csak lehajtott fejjel a földet bámulta.

Jack már épp valami vigasztalót akart mondani, amikor hátravetette

a fejét, büszkén előrenézett, és magabiztosan csak ennyit mondott:

- Semmi gond, majd valahogy kimagyarázom magam. Valójában a

kezdetektől azt terveztem, hogy kihagyom az osztálykirándulást.

Szóval, tudnál szerezni huszonegy jegyet?

- Persze, de nem lesz ebből probléma? Úgy értem, nem okoz ez

neked még több gondot? Ha valaki meglát és lelepleződsz… csak

neked lesz nehezebb.

- Ezzel tisztában vagyok. De, ha eddig senki nem jött rá a titkomra,

ezután sem valószínű. Most visszamegyek a szobámba, ha lehet,

estig ne zavarj.

Miután visszatért a szobájába, a lehető leggyorsabban ki akarta

verni a fejéből a kirándulás gondolatait. Így neki ült tanulni. Azonban

ez sem segített. Ahogy teltek a percek, órák, egyre inkább azon

gondolkodott, amit a bátyja mondott. Nem lesz ez túl gyanús?

’ Mit csináljak? Semmilyen kifogás nem elég jó. Várjunk csak?

Miért érdekel ennyire, hogy mit gondolnak a többiek? Mindent csak

azért csinálok, hogy ne aggasszam feleslegesen Jack-et. Tehát az

idegeskedésem tárgytalan. Végül is ennél rosszabb már úgy sem

jöhet.’ – ezzel le is zárta a kérdést. De vajon tényleg nem jöhet

rosszabb? Ő ezt hitte. Legalábbis hétfőig.

Hétfő reggel. Ugyan olyan, mint bármely másik reggel. Azonban

Emily ekkor még nem tudta, hogy ez a nap egy sorsfordító nap

lesz az életében.

- Kettőre érted jövök, ha úgy megfelel. – mondta Jack, mikor

kirakta Emilyt az iskola előtt.

- Nem kell fáradnod. Ma különben is megkezdődik a szalagavatós

tánc próba.

- Értem. De ha mégis meggondolod magad, csörögj rám! –

mondta és elhajtott. Emily nem volt elragadtatva a próba

gondolatától, de amit muszáj azt muszáj. Szép lassan sétált a

terem felé, ahol szokatlan dolog fogadta a lányt. Ugyanis a terem

előtt egy csomó lány tolongott, mind különböző évfolyamból és

osztályból. Emily nem tudta ezt mire vélni, már-már a

legrosszabbra gondolt, hogy talán valaki megsérült. Ekkor meglátta

Christ, aki nagy nehézségek árán épp abban a pillanatban

kászálódott ki a tanteremből.

- Jó reggelt Christina! – lépett a lány mellé. – Mondd csak mi folyik

itt? – a lány erre lihegve válaszolt.

- Jó… reggelt Emily! Tudod sok minden történt mialatt nem voltál

itt. Mióta pénteken Tony megkapta az iskolai focicsapat

kapitányának posztját ez megy. Ráadásul nagy port kavart a

táncpartnere kiválasztása is.

- Értem. De ez akkor is tarthatatlan állapot. Mindenesetre sajnálom

azt a lányt, aki a partnere lett. Most biztosan sokan kívánják a

halálát.

- Ami azt illeti… - mondta volna, de Emily a szavába vágott.

- Egyébként a jegyeiteket már meg is rendeltem a koncertre.

- Mi az, hogy a jegyeinket? Ez úgy hangzott, mintha te nem jönnél.

- Mert nem is. Nem szeretek koncertre járni és azt a nőszemélyt

egyenesen utálom. – Chris itt még mondani akart valamit, de

megszólalt a becsengő. Így miután a lány sereg elvonult, Emily

végre be tudott menni a terembe. Ahogy átlépte a küszöböt,

minden szem rátapadt. A lány ezt észre vette, és azt is, hogy

mindenki róla beszél. Ez nem tetszett neki, főleg, hogy nem csinált

semmit. Eldöntötte, hogy szünetben vallatóra fogja Christ.

A matek óra nehézségei és unalma némileg lecsillapította Emily

felkavart kedélyét. Arra jutott, hogy csak beképzeli magának ezt,

hiszen ő a legjelentéktelenebb személy az osztályban és semmivel

nem vívhatta ki azt a „megtiszteltetést”, hogy pletyka tárgya legyen.

Így mikor kicsengettek elindult Chris – szel a kémia laborba.

Viszont valami nem hagyta nyugodni. Egész végig olyan érzése

volt, mintha valaki figyelné őt. Ezt persze nem akarta tudomásul

venni. Azt viszont nem sikerült figyelmen kívül hagynia, hogy

akárhová ment, mindig belebotlott abba a felvágós szépfiúba és a

kíséretébe. A nap végére teljesen elfáradt, ráadásul a szokásosnál

nyugtalanabb volt.

- Emily, mi a gond? Történt valami? Olyan sápadt vagy. – kérdezte

Chris, miközben az ebédhez készülődtek.

- Semmi gond. Csak fáradt vagyok, ez minden.

- Ha te mondod… Emily valamit már reggel óta el akartam

mondani. – kezdett bele a mondandójába a lány, de Emily arcára

nézve – aki éppen a táskájában keresett valamit – elhallgatott. – Mi

a gond? Elhagytál valamit?

- Nem találom a telefonomat. Biztosan az osztályteremben

hagytam. Pillanat mindjárt visszajövök. – mondta és már el is sétált.

Mivel az ebédlő egy külön épületben volt, át kellett sétálnia az

udvaron, ahol a padokon most is ott ült Anthony a „kíséretével”

körbevéve.

- Hé Emily! – kiáltott rá, mikor a lány figyelmen kívül hagyva elsétált

előtte. Emily ugyan megállt és visszafordult, de nem válaszolt neki.

– Van egy olyan érzésem, hogy ezt keresed. – és előkapott a

zsebéből egy mobiltelefont. – Ott találtam az asztalodon. – Emily

odasétált hozzá és kikapta a kezéből.

- Köszi. – mondta lenézően és már el is indult. Anthony kicsit

meglepődött ezen a reakción, hiszen a lányok általában nem így

viselkednek vele. Emily láthatóan kihívást jelentett számára. Még

hosszan nézett osztálytársnője után, amit a többi lány észrevett, és

szó mi szó nem vették jó néven. Az ebéd elteltével, a testnevelés

terembe mentek, és ott várták az osztály többi tagját.

- Tényleg, mit is akartál mondani az ebédnél? – kérdezte Emily.

- Nem fontos, most már csak percek kérdése, hogy megtudd.

- Mégis mit? – kérdezte kis kíváncsisággal, ami egyáltalán nem volt

rá jellemző.

- A táncpartnered nevét. Tényleg, említettem már, hogy a

szabadon választott táncunk az lesz, amit Scarlet táncolt az első

klipjében? Olyan király lesz.

- Ne térj el a tárgytól! Ki a partnerem? Várj, ugye most csak

viccelsz a tánccal kapcsolatban?

- Természetesen nem viccelek. És a partnered épp felénk tart.

Emily hátrafordult. Mondhatni ebben a pillanatban egy egész világ

összetört benne, nem csupán a partnere, hanem a tánc miatt is.

- Én leléptem. Mondj a többieknek valami hihető kifogást. Holnap

találkozunk. Szia! – mondta majd olyan gyorsan sétált ki az ajtón,

amennyire csak bírt.

- Hova ment Emily? – kérdezte meglepődötten Tony.

- Nem tudom, de szerintem ideges lett. Amint megmondtam neki,

hogy te vagy a partnere és, hogy mi lesz a táncunk sarkon fordult

és elment. Ahogy ismerem, nem lesz könnyű rávenni őt a próbákra.

Amíg Anthony és Chris beszélgettek, addig Emily az ebédlő háta

mögött megpróbálta felhívni Jacket, ám nem vette fel.

’ Remek! Pont amikor szükségem lenne rá… De miért is

hibáztatom? Én mondtam neki, hogy egy órával később megyek

haza. Addig meg jól elleszek itt is. ’ –gondolta. Ekkor azonban egy

csapat lány jelent meg előtte. Mindannyian nagyon dühösnek

látszottak, az egyik pedig egy vödör vizet tartott a kezében.

- Mit akartok? – kérdezte hetykén, bár úgy is tudta, hogy mi a bajuk.

A lány akinél a víz volt, előre lépett és azt mondta:

- Azt akarjuk, hogy szállj le a hercegünkről. Mindannyian ismerünk

téged. Te csak egy szürke kis egér vagy. Mégis mit láthat benned

Tony? Biztos nem önszántából lett a partnered. – Emily

kifejezéstelen arccal állt előttük, mintha nem is hozzá beszéltek

volna.

- Ha csak ennyit akartatok, akkor nem kellett volna fáradnotok. Én

soha nem szándékoztam a közelébe menni, rejtély miért ő lett a

párom. Ha annyira akarjátok, nem megyek többet a közelébe.

- Azt ajánljuk is! De, hogy ne feledd el ezt a mait, nem árt, ha

megleckéztetünk. – mondta és a vödör tartalmát ráöntötte Emilyre,

majd odébb álltak. Anthony ekkor lépett ki az iskolából Emilyt

keresve. Meg volt róla győződve, hogy a lány nem mehetett el csak

így. Már majdnem feladta a keresést, mikor meghallotta a lányok

gúnyos kacaját.

- Holly, szerinted tényleg jó ötlet volt leönteni? Mi lesz, ha valakinek

elmondja?

- Ne aggódjatok! Annak a lánynak nincsenek igazi barátai. Ha el is

jár a szája, ki hinne neki? Az ő szava a miénkkel szemben. –

Anthony tudta, hogy Emilyről van szó, így őket kérdezte.

- Sziasztok! Nem láttatok erre fele egy kóbor kiscicát?

- Ha arra az utálatos Nightwood lányra gondolsz, az ebédlő mögött

üldögél egymagában. Előbb láttuk. De miért izgat annyira? Játssz

inkább velünk egy kicsikét. – mondta Holly, miközben teljesen a

fiúhoz simult.

- Bocsi, de inkább máskor. Előbb meg kell keresnem a

partneremet. Nélküle nem kezdhetek próbálni. - mondta, majd

ellökve magától a lányt, szaladt abba az irányba, amerre Emily volt.

Meg is találta a lányt, ott ült összegömbölyödve a fal tövében,

csurom vizesen. Közelebb ment hozzá, levette a kabátját és

ráterítette Emily vállára. A lány ezen persze meglepődött,

olyannyira, hogy egyből felugrott.

- Miért vagy itt? – kérdezte. – A próba már rég elkezdődött.

- Nem próbálhatok egyedül. De most ne ezzel foglalkozz! Tiszta

víz vagy, mi történt veled? Be kéne menned, így csak megfázol.

- Semmi közöd ahhoz, hogy mi történt velem! Keress egy másik

partnert és szállj le rólam! – mondta majd elszaladt. Mire észbe

kapott a lánymosdónál találta magát. Csak ekkor eszmélt rá, hogy

még mindig rajta van Anthony kabátja, ami most is őrizte a fiú

melegét.

’ Biztos élvezi, hogy az őrületbe kerget. Mégis mi a célja ezzel? Én

nem vagyok olyan, mint a többi lány. Engem nem kaphat meg egy

mosollyal, vagy egy hízelgő szavacskával. Ő csak olyan, mint a

többi szánalmas alak körülöttem. De talán túlzottan goromba

voltam. Ráadásul a kabátját is elhoztam. Most mégis mit tegyek?

Ilyen állapotba nem mehetek busszal, meg kell várnom, amíg Jack

értem nem jön. ’

Ezután újra és újra megpróbálta felhívni a bátyját, de nem sikerült

elérnie. Végül is visszabattyogott a tornateremhez, hogy visszaadja

a fiú kabátját. A többiek már javában gyakoroltak, de nem vették

észre az ajtóban álló lányt. Mikor a zene elhallgatott, Anthony oda

kiáltott neki.

- Mégis csak visszajöttél? – kérdezte önelégülten, mintha tudta

volna, hogy Emily vissza fog jönni. Ő azonban nem mondhatott

semmit, mert a többiek egyből letámadták

- Szerinted ez csak egy vicc? Mi nagyon keményen dolgozunk

azért, hogy összejöjjön az előadás, te pedig csak így ellógsz…

- Olyan önző vagy Nightwood!

- Talán jobbnak hiszed magadat nálunk?

- Mégis hol voltál? Miért vagy csupa víz?

Ezek a kérdések záporként zúdultak a Nightwood lányra. Mint

amikor az üvegpohárból a túlcsorduló víz kiömlik, úgy tört fel

Emilyből a meglepő válasz.

- Hogy önző vagyok? Meglehet. Hogy viccnek tartom-e? Igen,

valójában semmi értelmét nem látom ennek a felhajtásnak. Hogy

jobb vagyok-e nálatok? Nem hiszem ezt. De az biztos, hogy

gyakorlás nélkül is fényévekkel jobban előadom ezt a táncot, mint

ti.

- Ne legyen ilyen nagy a szád! Ha ilyen nagyra tartod magad,

lássuk, mit tudsz! Vagy talán begyulladtál?

- Nevetséges… - mondta Emily. Anthony kezébe nyomta a kabátot,

majd a terem közepére sétálva folytatta: - De ha nektek ez kell,

akkor legyen. - És a fejével biccentett egyet Chrisnek aki erre

elindította a zenét. Mindenkit magával ragadott, már a legelső

mozdulattal. A levegő felforrt körülötte, olyan szenvedéllyel táncolt.

Még így is, hogy nem volt vele a partnere, precízen, minden hiba

nélkül adta elő. Ám az utolsó ütemekre, annyira belefeledkezett,

hogy el is felejtette, hogy most csak egyedül van, és akaratlanul is

hátradőlt, elengedve magát. Mire észbekapott már késő volt. Nem

tudta visszanyerni egyensúlyát. Becsukott szemmel várta az esést,

de nem történt semmi. Valaki még is csak elkapta. Szép lassan

kinyitotta a szemét, s bár még nem látta, belül tudta, hogy csak egy

valaki kaphatta el: Anthony. És valóban. Így a produkció véget is

ért, mindenki le volt döbbenve, nem bírtak megszólalni. Emily kissé

kínosan érezte magát ebben a csendben, amit hamarosan megtört

a lány telefonja. A bátyja hívta, így mielőtt felvette volna kiment a

visszhangos teremből.

- Szia Emily! Miért kerestél korábban? Sajnálom, de közbe jött

valami.

- Semmi gond. Figyelj, értem tudnál jönni minél hamarabb?

- Persze, valami történt?

- Akkor találkozunk a bejáratnál. – mondta és letette. Ahogy

belépett a terembe, minden lány egyből neki esett.

- Eszméletlen voltál, miért nem mondtad korában, hogy te ilyen jó

vagy?

- Kérünk szépen, legyél a tanárunk!

- De engem ez nem igazán érdekel. – válaszolta Emily. – Ha többet

fogtok gyakorolni, akkor nélkülem is menni fog. Nem kellek nektek

ehhez.

- Csak te vagy elég jó, hogy elmondd mi a hibánk és, hogy hogyan

kéne csinálni rendesen.

- Már egyszer mondtam nektek, hogy szerintem ez csak egy vicc.

Oldjátok meg, ahogy tudjátok.  – és már ott sem volt. Mindenki

nagyon csalódott volt, de valahogy érezték, hogy így lesz. Mire

Emily a kapuhoz ért, Jack már ott várta.

- Gyorsan, indulj! – mondta pihegve, ahogy beszállt az autóba.

Jack úgy is tett, majd mikor az első sarkon bekanyarodtak, vallatóra

fogta húgát.

- Hogy ment? És mitől vagy vizes?

- Lényegtelen. Ha lehetne, nem beszélnék róla. Elég fárasztó volt a

napom.

- Rendben. Nem erőltetem. Viszont van itt még valami. Hétvégétől

el kell kezdened a koncert próbákat. Mivel a lemezek kiadatása

gyorsabban ment, mint vártuk, a koncert időpontját is előre hozták.

Így kevesebb időnk maradt a felkészülésre. Tudod, ha nem lennél

végzős könnyebb lenne. Lehet, hogy erre az évre

visszavonulhatnál, és majd jövőre folytatod.

- Nem! – tört ki reflexszerűen Emilyből. – Anyunak az volt az álma,

hogy egyszer én legyek a legjobb. Ezért, én… nem hagyhatom

abba. – az utolsó szavakat már könnyezve mondta. Azon a napon

nem is beszéltek többet.