A történet:

Egy időben a Japán-tenger partján borzalmas sárkány tartotta rettegésben az embereket: hirtelen bukkant ki a vízből, s az ott úszkáló gyerekek életére tört.

Belten, a boldogság istennője az égből figyelte ezeket az eseményeket. Végtelen jóságában nemcsak az embereket sajnálta meg, hanem a sárkányt is.
 

- Talán - gondolta - azért ilyen gonosz, mert a tenger mélyén magányra van kárhoztatva. Hogyan is lehetne jó és nagylelkű, ha még vele sem tett soha senki jót?
 

Belten hattyú alakját öltötte magára, egy felhőre telepedett, s leszállt a földre. Lehajolt a tenger színére, és a sárkányt szólította. A víz azon nyomban  háborogni kezdett, azután szétnyílt, és a sárkány otthona, egy kopár sziget emelkedett ki belőle.
Az istennő egy intésére a szigeten virágok, gyümölcsök és patakok keletkeztek, a sárkány pedig kábultan állt a számára eddig ismeretlen gyönyörűségek előtt. Akkor az istennő bátran odament hozzá, és rámosolygott.
 

Az istennő és a sárkány összeházasodtak, s azóta, amióta felhőtlen boldogságban élnek, az embereknek nincs mitől félniük.