2.fejezet

Ma lesz az első tanítási nap. Nem túlságosan izgulok miatta, bár szó mi szó senkit nem láttam tavaly óta. Furcsa érzések kavarogtak bennem, ahogy átléptem a főbejáratot. A lépcsőkön könnyedén sétáltam fel a teremhez (ugyanis ha valami javult ez alatt a fél év alatt, az a mankóval való közlekedési tudásom). Az évnyitó tegnap volt, de nem vettem részt rajta. A terem elé érve először megtorpantam, de erőt vettem magamon és beléptem a tágas, jól ismert osztályterembe. Érkezésemre mindenki felfigyelt, de senki sem szólt hozzám. Még a legjobb barátnőm sem, akit – a jelek szerint – nem érintett meg a távollétem. Hallottam persze néhány szánakozó és lenéző mondatot, de nem törődtem velük. A nap unalmasan telt el, Miss. Candy elmondta a szokásos év eleji tájékoztatót, beszedte a bizonyítványokat és kiosztotta a jelentkezési íveket a délutáni szakkörökre. Ahogy végig futottam a lapon egyből megakadt a szemem a focin. Egy fullasztó érzés kerített hatalmába, szemem szinte égett, egész testemet elfogta egy furcsa bizsergés. Aztán eszembe jutott a baleset, a lábam és ez az egész érzés elszállt. Iskola után lementem a sportpályára körülnézni. Nosztalgikus volt ott állni, érezni a szellőt, ami most is ugyan úgy fújt, mint régen. Még otthon is csak erről tudtam ábrándozni. Félelmetes, hogy egy hely, egy illat vagy egy hang mennyi mindent felkavarhat az emberben.

Az elkövetkező két hétben még mindig idegennek éreztem magam az osztályban. Mintha nem is ezt az életet hagytam volna itt. Amikor csak tehettem a tetőről néztem az éppen gyakorló focicsapatot. Ez némiképp megnyugtatott és ellazított. Viszont az űrt is erősítette a szívemben.

’ Bárcsak olyan lenne minden, mint régen. Ha újra játszhatnék a pályán. Ha együtt nevetnék a barátaimmal nap mint nap.’ – gondoltam, mikor egyik éjjel az eget kémlelve megakadt a szemem az esthajnalcsillagon. Azt mondják, ha elég erősen akarunk valamit, a csillag teljesíti a kívánságunkat. De hát ez csak egy ostoba mese. Hogy várhatnám el, hogy egy gázgömb teljesítsen valamit, ami lehetetlen.